Vajon tényleg van választásunk?

Felbőszít, amikor valahol azt olvasom, hogy "Te döntesz!" "Van választásod!" Talán fura lehet ezt pont a Változás Műhely oldalán olvasni, de mindjárt érteni fogod, hogy miért. :) A válasz röviden: Azért, mert ez egy féligazság! És aki nem érti a másik felét, az könnyen még szerencsétlenebbül érezheti magát, ha nem a kellő eszközkészlettel vág bele a dolgokba. 

Talán veled is előfordult már, hogy belevágtál egy "tuti" dologba, ami "mindenkinek működik", aztán neked valahogy mégsem működött. Tudatalatti programozásunk és környezetünk makacs dolog. Hiába találjuk ki, hogy mit szeretnénk, amíg célunkon valamilyen belső tiltás van, árral szemben evezünk. Olyan ez, mintha egy mágnes feletti vasreszeléket szeretnénk más elrendezésre bírni. Csak idő kérdése, és újra a régi alakzatot fogja mutatni a vasreszelék. Vagyis célunk elérése nem pusztán elhatározás kérdése.

Félreértés ne essék, én is hiszek abban, hogy van választásunk. De első körben csak abban, hogy változtatunk, és hogy felkutatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy VALÓDI választásunk legyen. Hogy milyen (legtöbbször gyermekkori) programunkat kell felülírni, milyen új önazonosságot kell kialakítani, milyen napi szokásokra kell törekedni. És amikor eléggé megerősödtünk, akkor már valóban lesz választásunk.

Coaching - kell ez nekem?

Egyre jobban zavar, amikor a filmekben a coachokat őrült agyturkászoknak állítják be, és közben nem gondolnak bele ennek az üzenetébe. Nem azért mert finnyás vagyok, hanem azért, mert szerintem bajt csinál. Mert azt sugallja, hogy a coachok bogarasok, és nem túl sok értelme van hozzájuk fordulni.

Hogy ne menjek messzire sem térben, sem időben, a Válótársakban Alföldi Róbert alakított (egyébként zseniálisan) egy meglehetősen pénzéhes és őrült párkapcsolati tanácsadó "gurut", aki természetesen nem tudott segíteni a hozzá fordulókon. (Itt láthatsz videót róla) Legutóbb pedig Őze Áront láttam egy szintén teljesen "kakukk" coach szerepében. Ha félreteszem a szakmai énemet, lehet rajta jót nevetni, mert tényleg vicces. Ha viszont arra gondolok, hogy hány olyan ember kedvét veszi el a coachingnak még a gondolatától is, akkor már nem olyan vicces.

Ha visszatekintünk az elmúlt 20, vagy akár csak 10 évre, láthatjuk, hogy milyen őrült módon felgyorsult a világ, a technika, a fejlődés maga. Ennek témánk szempontjából két jelentősége is van: 1. ugyanilyen mértékben felgyorsult az, amit az emberi pszichéről és annak programozásáról tudunk, és 2. ennyi idő alatt képtelenség alapvetően biztonságra törekvő emberi programozásunknak a változás mértékéhez alkalmazkodnia. Vagyis a segítők egyre többet tudnak, a változás sebessége miatt pedig egyre nagyobb szüksége van az embereknek arra, hogy valaki végre megtanítsa őket változni.

A laikusok többsége még ma is azt gondolja, hogy csak a gyengék kérnek segítséget, miközben pl. a sportolók esetében sokszor ők is látják, hogy egy-egy edző csere milyen változásokat tud hozni a játékosok teljesítményében.

Mennyi jót bírsz el? – avagy az elégedettségre való kapacitásunk és annak korlátai

Gondoltad volna, hogy mindannyian mélyen gyökerező, tudatalatti programozást hordozunk magunkban arra vonatkozólag, mennyire lehetünk boldogok, kreatívak és sikeresek? Egy olyan, rendszerint gyermekkorban kialakult termosztátot, amely megszabja, mennyi öröm és jólét „engedélyezett” számunkra, szigorúan őrzi, „nehogy túl sok legyen a jóból”. Esetleg találkoztál is már vele, amitől időnként olyan érzésed van, mintha átok ülne rajtad?

Évekkel ezelőtt, amikor felfedeztem, hogy amint valami nagy boldogság vagy siker ér, rögtön követi valami óriási dráma, először azt hittem, hogy csak velem nem stimmel valami, velem van a baj. Majdnem sírtam a megkönnyebbüléstől, amikor Margaret Lynchnél először találkoztam a „backlash” kifejezéssel, amely ezt a jelenséget írja le.Ez azt jelentette számomra, hogy mégsem én vagyok a világ szerencsétlensége, sőt, ez a nagyobb változásokkal együtt járó természetes dinamika lehet, amennyiben pozitív energia kapacitásunk nem bírja megtartani a pozitív állapotot. Felnagyítva megfigyelhető ez a lottónyertesek zömének elszegényedésében, hirtelen híressé vált celebek, tehetségkutatók nyerteseinek önsors rontónak tűnő, olykor botrányos viselkedésében. 

Kívülről érthetetlennek tűnik, pedig belegondolva nagyon is logikus. Komfortzónánk hasonlóan működik, mint egy termosztát. Ahogy megpróbáljuk elhagyni a megszokottat, bekapcsol a védelmi rendszer és mindent megtesz a kiegyenlítésért. Még akkor is, ha éppen felfelé lépnénk ki. Mert fura módon a pozitív változás épp olyan stressz komfortzónánk számára, hiszen ugyanúgy a megszokottól való eltérést jelenti, mint a negatív. Több olyan ügyfelem van, akivel óriási utat megtéve célba értünk, majd azon kellett dolgozni, hogy ezt meg is tudja engedni magának, mert – vágy ide, vagy oda - annyira nem fért össze a beteljesülés az önmagukról alkotott képpel, hogy a további munka nélkül szabotálták volna éppen megérkezett vágyukat.

Fontos téma ez, hiszen ezek a felső korlátok szabják meg, mennyire lehetünk boldogok, mennyire élvezhetjük az életet, milyen anyagi bőségben, szakmai elismertségben élhetünk. Ha ennek nem vagyunk tudatában, önkéntelenül is akadályozhatjuk, vagy akár megakadályozhatjuk vágyainkat. Különösen, hogy okai olyan rejtett, korlátozó hiedelmek, amelyek nagyon is valóságosnak tűnnek, ezért megkérdőjelezés nélkül ivódtak belénk.

Honnan tudhatod, hogy az kívánatosnál jobban érintett vagy a témában?

Lehet, hogy ezért nem sikerül?

Próbáltál már lyukas evezővel evezni? És szobabiciklivel körbebiciklizni a Velencei tavat? Nem tűnik túl hatékonynak, ugye? Pedig valami ilyesmi történik akkor, amikor erőinket nem jól használjuk fel. És legtöbbször sajnos pont ezen áll vagy bukik sikerünk. Nézzük hát, mi lehet sikerünk 3+1 kulcsfontosságú buktatója:

1. Gyakoriság

Sokszor nem az a kérdés, hogy csinálunk-e valamit, hanem hogy elég gyakran csináljuk-e? Szoktál mosakodni, fogat mosni? És milyen gyakran? Mit szólna a fogorvosod, ha azt mondanád: Nem értem mi lehet a baj, hiszen minden héten szoktam fogat mosni?

Évekkel ezelőtt nagy hatással volt rám barátnőm története, aki akkoriban jó ideje munkahelyet szeretett volna váltani. Egy napon kislányától érdeklődtek, hogy mi újság van vele, aki így válaszolt: „Anya éppen munkát keresget.” A tisztánlátás leforrázó pillanata volt ez számára, mert valóban ezt csinálta: keresgetett. A felismerést tempóváltás követte. Úgy emlékszem két hét sem telt bele, és lett új állása.

Hogyan akadályozhatják pénzzel kapcsolatos blokkjaink a vágyaink beteljesülését?

Szoktál gondolkodni a pénzről? Hogy mi a baj vele? És hogy mi a pénz valójában, ha lehántjuk róla ítéleteinket?  

„A pénz nem számít! Engem nem a pénz motivál!” - mondják sokan. És valóban. Nagyon sok rossz példát látni arra, ahogy jómódú emberek kifordulnak önmagukból, ahogyan az óriási méreteket öltő kapzsiság világokat tesz tönkre. Talán emiatt is, a pénz egyfajta tabuvá vált. Bizonyos helyzetekben kifejezetten kínos lehet azt mondani, hogy "Több pénzt szeretnék!" Fontos azonban megértenünk, hogy a pénz önmagában nem rossz, vagy jó. Ahogy a tűzzel lehet melegíteni, főzni, és pusztítani is, ahogy a víz táplálhatja az életet, és életeket olthat ki. A pénz, csakúgy, mint a tűz, vagy a víz, sokféleképpen használható energia. Tudatos és tudatalatti választásaink döntik el, hogy hogyan, és mire használjuk.

Kép: illustrationsource.com

Megismétlem, mert fontos értenünk: a pénz nem csinál semmi rosszat! Önmagában csak lehetőség, ami jóra és rosszra egyaránt használható. Egyfajta nagyítóként, azt nagyítja fel, ami bennünk van. Ha felelősségteljesek vagyunk, és szeretünk adni, akkor azt. Ha mohók vagyunk, ha hatalomra vágyunk, akkor azt. A pénz lehetőség, azt nagyítja fel, ami belül van. Nagyító mivolta miatt pedig, minél több van belőle, annál nagyobb felelősséggel járó lehetőség.

Belegondoltál már abba, hogy valójában soha nem a pénzre vágyunk, hanem arra a biztonságra, lehetőségre, ígéretre, amit általa remélünk megélni? A pénz önmagában tényleg nem boldogít, hiszen akkor minden gazdag ember nagyon boldog lenne. Ugyanakkor a pénz hiánya sem boldogít, hiszen akkor minden szegény ember nagyon boldog lenne!!! A titok a vele való viszonyunkban rejlik. Fontos ezt tudatosítanunk, mert  a pénznek meghatározó szerepe van életünkben. Ha akarjuk, ha nem.

A gyökeres változtatások 3 buktatója, avagy mi van, ha csak a technikád volt rossz, és nem Veled van a baj?

Kép: kerekmese.hu

Óriási elhatározással és lendülettel belevágunk, megyünk lelkesen … aztán nem sikerül… Nemhogy nem sikerül, de még fáj is. Peches esetben annyira, hogy egy életre elveszi a kedvünket az újabb próbálkozástól. Ha hozzám hasonlóan te is éltél már át fájdalmas kudarcot, akkor jó hírem van! Könnyen lehet, hogy csak a megközelítéseden kell változtatni! Nem a hozzáállásodon, vagy az akaraterődön, hanem a kivitelezésen!

Gondoltad volna, hogy a változásnak, változtatásnak is vannak törvényszerűségei, amelyekről ha nem tudunk, vagy nem vesszük figyelembe, akkor nagyon megnehezíthetjük a dolgunkat? Hányunk fejében futott át a siker sztorikat hallva-látva, hogy csak akaraterő kérdése a változás, csinálni kell, aztán előbb-utóbb sikerül! Vagy ha nem, akkor gyenge vagyok, vagy ügyetlen, szerencsétlen, esetlen, sőt, béna… Hosszú időbe, és sok tanulásba, tapasztalásba telt, míg megértettem, hogy nem erről van szó, hanem a törvényszerűségek, „játékszabályok” ismeretének hiányáról. Olyan ez, mintha nem tudnál a gravitáció létéről, és magadat okolnád, hogy leesik és széttörik a levegőben elengedett üvegpohár. Vagy ha úgy állnál be mezőnyjátékosnak focizni, hogy nem tudod a játékszabályokat, és kiállítanának, mert megfogtad a labdát, miközben előtted a kapus is megfogta, ő mégis maradhatott…

Íme 3 gyakori buktató:

2+1 tipp, hogy sikeres legyen az újévi fogadalmad, vagy bármely változtatási terved!

Tudtad, hogy a változások 70 %-a próbálkozás marad csupán? Vagyis kevesebb, mint az egyharmaduk zárul sikerrel! A kutatások eredményei szerint a siker, vagy sikertelenség okai nem a használt módszerben, modellben keresendők, hanem az emberi tényezőre vezethetők vissza. Lehet, hogy így még soha nem gondoltál rá? Bizony, a változás legfőképpen érzelmi kérdés.

Kép: tuvanthue24.org

Van olyan siker az életedben, amiért megdolgoztál, és amire nagyon büszke vagy? Gondolkodtál már azon, hogy mi kellett az eredményhez? Mármint a Te oldaladról! Ha van kedved, állj itt meg egy pillanatra, és gondolkodj el azon, mitől volt más, mi segített át a nehézségeken?

Nagy valószínűséggel ilyesmi dolgok is ott szerepelnek: Valamiért nagyon fontos volt, hogy elérd, valamint vagy meglehetősen szorított az idő, vagy „Ebből elég volt, ez így nem mehet tovább!” érzésed volt. És ezzel meg is érkeztünk a változások két kulcs fontosságú összetevőjéhez, az elköteleződéshez és sürgősséghez. Számos változással, transzformációval foglalkozó szakember tapasztalta és vallja, hogy ez az a kiindulási alap, ami nélkül kicsi az esély a sikeres végkimenetelre!

Biztos, hogy megérkeztél?

Párkapcsolat, család, barátok, munka, hivatás. Életünk meghatározó területei. Egyesek vonatkozásában magabiztosabbak vagyunk, míg mások esetében akár napi szinten is komoly kihívásokkal szembesülünk. Kinek egyik, kinek másik terület megy jobban.

Régóta szeretném megfejteni, hogy miért vagyunk hajlamosak természetesnek venni, ami rendben van, és energiáinkat azokra a területekre koncentrálni, ahol hiányunk van? Talán veled is előfordult már, hogy értetlenkedve nézted, ahogy valaki éppen újabb és újabb életterületek jobbításáért küzd, míg azt, ami megadatott neki, evidens hátországnak tekinti, és nem becsüli annyira, mint lehetne. Annyira arra koncentrál, amit szeretne elérni, hogy közben hajlamos elfelejteni azt, hogy milyen szerencsés az élet más területén. Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, lehet-e, kell-e ezen változtatni?

Ha most legyintesz, hogy már megint egy újabb olyan írás következik, amiben a hála fontosságára biztatnak, megnyugtatlak, nem erről lesz szó. Sokkal inkább arról a dinamikáról, ami azt okozza, hogy belepihenünk azokba a dolgokba, ahol azt érezzük, minden rendben van. És egy olyan megközelítésről, ami lehetővé teheti, hogy életünk megszokottan jól működő területei újabb lendületet kapjanak.

Mekkora változást bírsz el egyszerre?

Lassan, türelmesen, kitartóan fejlődni. Ugye már olvasni is rémes? Mert ha már rászántuk magunkat a gyógyulásra, a változásra, akkor azt legtöbbször MOST AZONNAL AKARJUK. Gondoltad volna, hogy ez fokozott kockázattal jár? 

Végre divat lett magunkkal foglalkozni. Bár a klasszikus „spiri” korszaknak leáldozott, az emberek boldogság és önmegismerés iránti vágya töretlen. Egyre többen dolgozunk magukon, különböző gyógyító, önismereti, terápiás módszerekkel, miközben eredményorientált elménket a legritkább esetben sikerül félretenni. Érzékelhető eredményt akarunk, lehetőleg azonnal. A velejáróira nem gondolunk, így előfordulhat, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Főleg, ha besokallunk egy régóta fennálló problémától és úgy döntünk, hogy addig nem tágítunk, amíg a dolog meg nem oldódik. Így voltam ezzel sokáig én is, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam, hogy milyen az, amikor túl sok csontváz dől ki a szekrényből egyszerre.

tovább olvasom

A boldogság ára

Rosszul hangzik? Pedig pozitív gondolkodás ide, vagy oda, vágyaink teljesülésének velejárói a nem kívánatos dolgok is. Ha már egy részüket nem tudjuk kikerülni, legalább készüljünk fel rájuk! 

Ellen-szándék. Így hívjuk azon dolgokat, amelyek vágyaink velejárói és bizony sok kihívást okoznak, esetenként akár el is tántoríthatnak bennünket a megvalósulás felé vezető úton. Miért van ez? Mert egy meglévő, berögzült mintán kívánunk változtatni, ami köszöni szépen, jól van, esze ágában sincs változni. Ezért nekünk, vagy legalábbis a szemléletünknek kell változnia. Fel kell nőnünk a feladathoz, ahogy mondani szokás. Ha ez elmarad, akkor akár az elért eredmény is kútba eshet.

tovább olvasom

Jókedvvel, bőséggel?

„Bármi történjék is, akaraterőd sosem lesz erősebb, mint tudattalan elméd” /James Arthur Ray/

Évekkel ezelőtt egy jóga workshop gyakorlata döbbentett rá, hogy a bőséghez, jóléthez való viszonyom enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Több, mint harmincan álltunk egy nagy körben, majd a mellettünk lévőhöz fordulva és szemébe nézve, azt kellett mondanunk, majd tőle is fogadnunk, hogy „Szíved minden igaz vágya teljesül!”. A rám törő pániknak rögtön gyanúsnak kellett volna lennie, de az élet nem végzett fél munkát, így a vezetőtanár folytatta: „Érzitek, milyen fantasztikus energiák áramlanak a teremben? Ismételjétek meg a feladatot!” Ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam, a gyakorlat után zakatoló szívvel rogytam össze. Szerencsére ezután szünet következett, így volt lehetőségem lecsillapítani vadul kalapáló mellkasom. És szembesülni azzal, hogy valami nagyon nem stimmel velem.

Azóta tudom, hogy a „Mert megérdemlem!” gondolat nem is olyan evidens. És látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sportolók, akik a siker közeledtétől nem megrészegülnek, hanem lesérülnek. Emberek, akik nagy lehetőséget szalasztanak el, mert váratlanul lebetegszenek, így másé lesz a munka. Beteljesülni látszó vágyak, amik az utolsó pillanatban összeomlanak.

tovább olvasom

Egyensúly vagy harmónia?

Tegye fel a kezét, aki szeretne egyensúlyt elérni az életében! És tegye fel a kezét, akinek ezt huzamosabb ideig sikerült megvalósítania a hétköznapokban! Mi van, ha boldogságunk érdekében valójában nem is egyensúlyra, hanem harmóniára kellene törekednünk?

Nézzük, mit mond az egyensúlyról a wikipédia: „Az egyensúly általában egy rendszernek az az állapota, amelyben az egymásra ható erők hatásának összege zéró.” Mint amikor a mérleg nyelve középen áll. Áll, azaz mozdulatlan, minden lendületet, energiát nélkülöz. Nem is olyan vonzó, ugye? Ha felidézzük az egyetemes igazságot, miszerint „Az életben egyetlen dolog örök: a változás”, akkor láthatjuk, hogy ez irányú törekvésünkkel eleve kudarcra ítéljük magunkat.

tovább olvasom

Az élet iskolája - Neked mit kell tanulnod?

Sokáig abban a hitben éltem, hogy jól látom a dolgokat, ennek megfelelően segítettem, osztottam kért és kéretlen tanácsaimat. Hosszú időbe és jó néhány melléfogásba telt, míg rájöttem, hogy kevés - mindenkire egyformán érvényes - szabály, törvényszerűség van az életben, ami alól nincs kivétel. Igen ám, de ha ez így van, hogyan találjuk meg magunkat a rengeteg jó tanács, életvezetési ötlet, sors- és világmegváltó, tutira működő szabály között? Hogyan segítsem a hozzám fordulókat, ha már abban sem vagyok biztos, hogy nekem mi működik, és mi nem? A sokféle tapasztalatból egy mélyebb felismerés fogalmazódott meg bennem, amelynek következtében megszületett „A Kérdés”, amely azóta is személyre szabottan segít eligazodni az aranyigazságok útvesztőjében: "NEKED MIT KELL TANULNOD?"

tovább olvasom

Mitől függ a boldogság?

„Minden ember célja a boldogság keresése. Ebben nem különbözünk egymástól.” (Dalai Láma) 

Mindannyian emlékszünk gyermekkorunk számtalan meséjére, amelyeknek vége újra és újra ugyanaz volt: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak!” Aztán ahogy telnek, múlnak az évek, örömteli események jönnek, mennek, legtöbbször valahogy mégsem tudjuk azokat úgy átélni, ahogy szeretnénk, ahogy egykoron gyermekkorunk meséinek főszereplői tették.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 4. rész - Finomhangolás

„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” Hioszi Tatiosz

Az előző részekben részletesen körbejártuk, hogy mi mindenre érdemes figyelni annak érdekében, hogy szeretteink – velünk együtt - szeretve érezzék magukat. A záró részben tovább mélyülünk a szeretetnyelvekben, hogy minél jobb minőségű üzemanyaggal tölthessük fel azokat a bizonyos szeretettankokat.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 3. rész - Melyiket az öt közül?

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. (Micimackó)

Az előző megismerkedtünk az öt szeretetnyelvvel - Elismerő szavak, Minőségi idő, Ajándékozás, Szívesség, Testi érintés -, most nézzük meg, hogy hogyan tudjuk felismerni saját, illetve mások szeretetnyelvét.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 2. rész - Az öt szeretetnyelv

„Ne úgy viselkedj másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy viselkedjenek veled. Lehet, hogy az ő ízlésük más.” - G.B.Shaw

Az előző részben megnéztük, hogy mi a jelentősége a szeretetnyelveknek, és hogy miért érdemes a számunkra fontos embereket személyre szabott szeretetben részesíteni. Jöjjön most egy rövid áttekintés arról, hogy miként tudjuk beazonosítani szeretteink szeretetnyelvét és a sajátunkat.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress!

Minden évben karácsony és Valentin nap környékén megnő a fogadkozók száma, hogy nem csak ezen a pár napon figyelnek oda szeretteikre. Aztán eltelik pár nap, jönnek a sűrű hétköznapok, és a fogadalomból csupán egy kósza emlék marad… 

tovább olvasom